A magyar tényfeltáró újságírás szerintem egyik legfelkavaróbb nyomozásának eredménye a napokban került publikálásra, a tárgy a kórházi fertőzések előfordulásának magyarországi rémisztő statisztikája.
Most tekintsünk el attól, hogy mi mindennek a látlelete ez a helyzet és mennyire felkavaró arra gondolni, milyen kicsi esély van arra, hogy a helyzet belátható időn belül javuljon.
És hogy mi köze van mindennek az élelmiszeriparhoz, a fenntarthatósághoz?
Nagyon is sok. Arról ugyanis kevés szó esik, hogy a problémát okozó, a rendelkezésünkre álló antibiotikumokra rezisztens mikrobák létrejötte jelentős részben a nagyüzemi haszonállattartás egyik „mellékterméke”, összefügg az intenzív tartási módszerekből és az állatok létszámából fakadó problémák megelőzésével és kezelésével. Magyarán ha sokkal kevesebb haszonállatot tartanánk (tehát kevesebb húst fogyasztanánk) és őket is jobb körülmények között, akkor sok egyéb – a fenntarthatóbb élelmiszer-rendszerek kialakítását szükségessé tevő – probléma mellett az AMR kialakulásának veszélye is csökkenthető lenne. A szerek jelentős része – akár több, mint fele – az állatokon „áthaladva” kikerül a környezetbe és ezáltal ily módon, közvetve is bekerül az élelmiszer-előállítási láncokba. Például a termőtalajban az ott lakó, és a kezelt állatokból származó trágyában megtalálható baktériumok közötti génátadás következtében, a trágya talajra terítését követően gyorsan antibiotikum rezisztencia „raktár” alakul ki . Ezek a rezisztens gének aztán különféle úton az ökoszisztémába és a humán élelmiszerláncba kerülnek. Belemosódnak a talajba, a folyókba, beszivárognak a talajvizekbe.
Létrejött már olyan szervezet, amely az antibiotikumaink megmentéséért küzd, érdemes felkeresni honlapjukat és elolvasni például ezt a tanulmányukat. Körbejárják azt a létfontosságú kérdést is, hogy miért kellene sokkal komolyabban venniük a kormányoknak a haszonállattartás szabályozásakor az antibiotikumok használatát (és arra is kitérnek, hogy miként lehetséges az, hogy az uniós tagállamok között 10-20-szoros különbség is van az egy állatra jutó, felhasznált antibiotikumok mennyisége között. Lehet tippelni, hogy mi hogy állunk). És állításuk szerint nem elég a megelőzési céllal adott antibiotikumok használatának tiltása, ennél sokkal komolyabb változásokra van szükség.
Az állatjóléti jogszabályok szigorításának egyik legfontosabb célja lenne annak biztosítása, hogy az antibiotikumok rutinszerű használata csökkenjen. A tagállamoknak külön politikát kellene erre vonatkozóan megalkotniuk, az állattartó telepek közelében pedig folyamatosan monitorozni kellene a természetbe kikerülő kórókozókat és antibiotikum-maradványokat. És hát szigorúbban be kellene tartatniuk azt az uniós előírást, hogy az antibiotikumok nem használhatóak a rossz higiéniás és állattartási körülmények kompenzálására. Nos az állatjóléti előírások szigorítása épp ad acta kerül az uniós jogalkotók asztaláról…