Az ENSZ nemzetközi tudodmányos tanácsadó testületének a meglévő kutatások összegzésével készülő jelentéseit böngészve nem meglepő módon arra a megállapításra juthatunk, hogy a klímaváltozás hatásainak mérséklésében és a felmelegedés elkerülésében jelentős szerepet játszhat az életmódunk és a táplálkozásunk, illetve az a mód, ahogy az élelmiszereinket előállítjuk.
Kifejezetten azzal a szemmel olvastam át a jelentéseket, hogy egyrészt milyen hatása lesz az éghajlatváltozásnak a választékra, másrészt az étrendre vonatkozóan mennyire találtak tudományos bizonyítékot arra nézve, hogy milyen lenne a klímaváltozás szempontjából leginkább jóhatású étrend?
Az első kérdésre a válasz az, hogy a legtöbb mezőgazdasági termény esetében az átlaghőmérséklet emelkedése bizonyíthatóan terméshozam változásokkal járna és a kórokozók szaporodásában is sok esetben a számunkra kedvezőtlen irányba haladnának a folyamatok, különösen a megzavart ökoszisztémák esetében van ez utóbbira nagy esély. Az is megállapítható, hogy sok tényezőtől függ a változások mértéke, van ahol kedvezőbbé válhatnak például bizonyos fajok vagy fajták termesztéséhez a körülmények, van ahol viszont jelentős romlás következhet be ezekben. Magyarországon például várhatóan több százalékkal csökkenni fog egyes gabonák terméshozama az időjárási viszonyok tartós megváltozása miatt. A jelentés azt is megállapítja, hogy tudományos konszenzus van arra vonatkozólag, hogy a szarvasmarha tartás felelős a globális állattenyésztés üvegházgáz kibocsájtásnak nagyobb részéért (65-77 százalékáért).
A rövid ellátási láncokról és a helyi élelmiszerek fogyasztásáról is kiegyensúlyozott képet mutatnak a kutatások eredményei. Az, hogy a helyben előállított élelmiszernek alacsonyabb-e a karbon lábnyoma, az az adott farm kibocsájtás-intenzitásától és a szállítás lábnyomától függ. Bizonyos esetekben az import élelmiszernek alacsonyabb lehet a karbonlábnyoma, mint a helyben előállított megfelelőjének, mivel az előállító országban képesek lehetnek sokkal alacsonyabb kibocsájtási intenzitással termelni. Ugyanakkor a helyi előállítású élelmiszerek fogyasztásának ösztönzése és az előállítás és a szállítás hatékonyságának növelése kedvezően hathat bizonyos esetekben az élelmiszer-veszteségek alakulására, javíthatja az élelmezés-biztonságot, így az energia-felhasználással és az élelmiszer pazarlással összefüggő üvegházhatású gázok kibocsájtását.
Arra a kérdésre, hogy milyen a valóban „klímabarát” étrend, egyelőre nem lehet konkrét, egyetemes megoldást nyújtó és egyféle választ adni. Összefoglaló módon az eddigi kutatási eredmények alapján az mégis kimondható, hogy a növényi-alapú élelmiszerekben (zöldségekben, gyümölcsökben, teljes értékű gabonákban, hüvelyesekben, diófélékben és magvakban) gazdagabb, állati-eredetű élelmiszerekben pedig szegényebb étrend jobban támogatja az egészséget és alacsonyabb környezeti terheléssel jár, mint a jelenlegi globális „átlagos”, vagy az USA-ban jellemző étrend.
Számos tanulmány kimondja, hogy elképzelhető az egészséges és egyszersmind fenntartható étrend, ugyanakkor nem lesz minden egészséges étrend feltétlenül fenntartható és ez fordítva is igaz. Azt is számos tanulmány alátámasztja, hogy az emberiség üvegházgáz kibocsájtását jelentősen csökkenteni lehetne az étrendünk megváltoztatásával.
Tehát amikor az adott országban a fenntartható étrend kialakításán gondolkodik a kormányzat (és az ember:-)), akkor az étrendek egészségre és környezetre gyakorolt hatásait egyaránt figyelembe kell venni, csakúgy, mint az egyéb szociális, gazdasági, politikai és kulturális hatásokat. Emellett a klímakockázatok csökkentése és a fenntartható élelmezés-biztonság garantálása érdekében meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a helyi előállítású és import élelmiszerek (és takarmányok) fogyasztási aránya között.
