A közelmúltban végzett nemzetközi kutatások egytől-egyig arra az erdeményre jutnak, hogy a fejlett világban nő azoknak a fogyasztóknak a száma, akik tudatosan próbálnak fenntartható étrendet kialakítani. Ez utóbbi hallatán ma sokaknak elsőre a vegán és a csomagolásmentes életmód ugrik be megoldásként, pedig ezek a komoly vállalások a hétköznapokban nehezen megvalósíthatóak az emberek túlnyomó többsége számára. Azzal pedig talán nem vagyok egyedül, hogy bármiféle militáns hozzáállás, különösen a mai magyar valóságban, automatikusan elriaszt.

Ebben az összefüggésben is keveset beszélünk róla, de megvan annak a veszélye, hogy a csak egy szűk, extrán tudatos többség által megvalósítható gyakorlat idealizálása elvonja a figyelmet arról, hogy a kevésbé szélsőséges, mégis tömegek számára elfogadható módszerek végső soron, társadalmi léptékben komoly eredményeket hozhatnak.

Saját környezetemben is azt tapasztalom, hogy sokkal könnyebb a kisebb, fokozatos változásokat elfogadni, hiszen ne felejtsük el, hogy a táplálkozásunk sokkal-sokkal több racionális döntések halmazánál (erről majd később).

Most pedig vegyük sorra, hogy mi, mint átlagos magyar fogyasztók milyen egyszerű kiinduló lépéseket tehetünk a táplálkozásunk fenntarthatóbbbá tétele érdekében:

  • 1

    A legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy minden egyes ember élelmiszer-választása és kis lépése is számít! Az étrendünk fenntarthatósága nem attól függ, amit csak időnként eszünk, hanem amit rendszeresen fogyasztunk.

  • 2

    Étrendünkben növeljük meg a növényi alapú termékek, zölségek és gyümölcsök, teljesértékű gabonafélék és magvak, diófélék és hüvelyesek arányát. Ez mind az egészségünk, mind a környezet számára nagyon hasznos lépés. Az előző bejegyzésben összefoglaltam a tudomány álláspontját ebben a kérdésben, ennek alapján egyértelmű, hogy bár nem mindenki tud vagy szeretne vegán vagy vegetáriánus lenni, de mindenevőként is segíthetünk azzal, ha hús- vagy tejmentes napokat vezetünk be, vagy csökkentjük az elfogyasztott adagokat, vagy az állati eredetű élelmiszereket tartalmazó étkezéseink számát.

  • 3

    Ha aggódunk a fehérje fogyasztásunk miatt, nézzünk utána a hazai bevitellel kapcsolatos tényeknek, mert jó ha tudjuk, hogy a magyar lakosság napi fehérjebevitele jóval meghaladja a táplálkozástudományi szempontból javasolt értékeket. Például itt.

  • 4

    Amikor csak tudunk, vásároljunk helyi, hazai termékeket, ökoélelmiszereket, fokozottan állatbarát tartásból származó termékeket. Keressük az erre utaló, tanúsító védjegyeket a termékek csomagolásán. A tanúsítás megléte fontos!

  • 5

    Törekedjünk a hazai szezonalitás tiszteletére, amikor pedig ez nem lehetséges, válasszunk inkább feldolgozott formát (télen a friss eper helyett vásároljuk a belőle készült lekvárt, vagy a gyorsfagyasztott változatot).

  • 6

    Táplálkozzunk és vásároljunk változatosabban, főzzünk gyakrabban. (Az átlagember étrendjének 75 százalékát 12 féle növényből és 5 féle állatból előállított élelmiszerek teszik ki.)

  • 7

    Az élelmiszercímkék segítenek a tudatos fogyasztásban, ezért tanulmányozzuk ezeket és hasonlítsuk össze a termékeket a boltban. Ilyenkor koncentráljunk a számunkra fontos tápanyagtartalommal vagy fenntarthatósággal kapcsolatos adatokra, és gondolkodjunk étrendben, ne csak egyes élelmiszerekben. Mindenképpen legyünk tisztában az általunk gyakran vásárolt termékek összetevőivel, tápértékével és származási helyével.

  • 8

    Különösen figyeljünk oda a termékek fogyaszthatósági /minőségmegőrzési idejének lejáratára. Jót teszünk, hogy ha a közeli lejáratú termékeket vesszük meg a boltban (és természetesen el is fogyasztjuk őket időben).

  • 9

    Ne pazaroljunk: annyi élelmiszert vásároljunk, amennyit biztosan el is tudunk fogyasztani, a maradékot dolgozzuk fel, tegyük alkalmassá későbbi fogyasztásra és komposztáljunk.

  • 10

    Fogadjuk el, hogy a bármilyen szempontból fenntarthatóbb módon előállított termékek ára gyakran magasabb lehet, vásároljunk inkább kevesebb, de környezetbarát módon előállított élelmiszert.

  • 11

    Amikor csak lehetséges, használjuk a saját csomagolási eszközeinket a nem előrecsomagolt élelmiszerekhez, ugyanakkor ne tévesszük szem elől, hogy a csomagolások sokszor az élelmiszerpazarlást is segítenek megelőzni (például mert tovább friss marad a termék a higiénikus közegben). A csomagolási hulladékokat gyűjtsük és dobjuk ki szelektíven, a lakóhelyünkön dolgozó szolgáltató útmutatása szerint, és zsíros, szennyezett, vagy biológiailag lebomló csomagolást ne tegyünk a műanyag hulladék közé. Ez fontos!

  • 12

    Az előrecsomagolt („bolti”) élelmiszerekre próbáljunk olyan szemmel is nézni, hogy éppúgy, mint a konyhánkban, az élelmiszeripari feldolgozás is segít az alapanyagok eltarthatóságának növelésében, így a hulladékok keletkezésének megakadályozásában, az élelmiszerek folyamatos rendelkezésre állásában és a nálunk kevésbé szerencsés helyzetben élők élelemhez jutásában, szerte a világon.

  • 13

    Ha van hozzá kedvünk és lehetőségünk, termesszünk zöldségeket,gyümölcsöket, és ha szeretünk korán kelni, tartsunk csirkéket

+ 1 Adjunk időt magunknak, és fogadjuk el, hogy a számunkra szélsőséges szokások megtartása általában hosszú távon nem sikerül. Ezért  inkább haladjunk kis lépésekben, ne ítélkezzünk mások felett és legyünk nyitottak a tőlünk eltérő véleményekre és a tudomány eredményeire