Valami készül Dániában

A kilencvenes évek közepén, egy prominens magyar agrár-szakértői csoport mellett tolmácsként dolgozva eltöltöttem egy huzamban pár napot Belgiumban, Hollandiában és Dániában. A tanulmányút célja a magyar uniós csatlakozás előkészítése keretében az akkori agrártámogatási rendszer és megvalósításának „terepen” történő megtapasztalása volt. Máig kihatnak a gondolkodásomra az út során tapasztaltak és különösen élesen megmaradt bennem az a benyomás és meggyőződés, hogy a három ország közül Dánia nagyon sok szempontból követendő példa lehetne a számunkra (oh well).

Nincs ez másként a klímaváltozás ellen folytatott küzdelem terén sem: érdemes megismerkedni a dánok mára konkrét cselekvési tervben testet öltött elképzeléseivel arról, hogy miként lehetne az élelmiszer-rendszerüket és a táplálkozási hagyományok szempontjából szintén húsevőnek számító nép táplálkozását fenntarthatóvá és egészségesebbé változtatni. Ezt a témát igyekszem körbejárni az alábbiakban.

Kezdjük azzal, hogy az EIB által tavaly elkészített felmérés alapján a dán lakosság 79 százaléka gondolja azt, hogy a klímaválság a XXI. század legnagyobb kihívása az emberiség számára. 62 százalékuk pedig támogatja, hogy a kormány szigorúbb intézkedésekkel ösztönözze a fenntarthatóbb életforma kialakítását, például megadóztassa a nem fenntartható módon előállított áruféleségeket. Ugyanakkor a lakosság fele hisz csak abban, hogy az ország tudja majd teljesíteni a Párizsi Megállapodásban felvállalt fenntartható fejlődési célokat. (Egyébként ugyanebben a felmérésben a magyarok teljesen hasonló számokat produkáltak.)

Ennek keretében egy öko alapprogram (eco-scheme) keretében öt évre 78 millió euró értékű összeget bocsájtanak az emberi táplálkozásra szánt növényi-alapú fehérje terményeket előállító gazdák rendelkezésére bónusz formájában, valamint létrehoznak egy olyan támogatási alapot, amelyben 2030-ig évente 90 millió eurónak megfelelő összeggel támogatják a növényi-alapú élelmiszerek kifejlesztését és promócióját. Egy már meglévő, uniós finanszírozású környezettechnológiai programot pedig kiterjesztenek a növényi-alapú termékek feldolgozásához szükséges berendezésekre is. A kormány emellett öt évre 35 millió eurós támogatást ad egy „zöld fehérje” stratégia elkészítéséhez, amelyből a fermentációval előállított fehérjékkel és a sejtből tenyésztett hússal kapcsolatos, valamint az állati takarmányokra vonatkozó fejlesztéseket is támogatják majd. Szintén említésre méltó, hogy 2020-ban létrehozták a Dán Növényi-fehérje Hálózatot, amely az agrárminisztérium anyagi és szellemi támogatásával, 100 ipari, tudományos és kormányzati szereplő összefogásával ügyködik azon, hogy lendületet adjon az országban a növényi-alapú termékek fejlesztésének és előállításának.

Ezzel a dán kormány tehát elismerte, hogy a növényi-alapú élelmiszereknek központi szerepe van a zöld átmenet megvalósításában és

(Dánia egyébként saját szükségleteinél háromszor több élelmiszert állít elő és a termékek 75 százaléka exportra kerül. A dán élelmiszer-feldolgozó ágazat jelentőségét jól mutatja, hogy a dán export negyedét az élelmiszerek teszik ki.)

Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az agrár-eredetű üvegházhatású gáz- és nitrogén kibocsájtásnak a tervben vállalt mértékű csökkentéséhez és az étrend fenntarthatóbbá változtatásához egy világszinten is jelentős állattenyésztési ágazattal, takarmány-termesztésre fordított terület-aránnyal, szójaimporttal és jelentős nagyságú húsfogyasztással rendelkező ország esetében, valószínűleg muszáj lenne hozzányúlni az állattenyésztéshez is, a terv azonban erről a kérdésről közvetlenül nem beszél. A környezetvédelmi szervezetek nemhiába kezelik jelentős kritikával azt a hivatalos dán retorikát, hogy azért nincs „probléma” az intenzív dán állattenyésztési gyakorlattal környezetvédelmi szempontból, mert az európai átlaghoz képest jóval kisebb környezeti lábnyommal dolgozik a szektor.  2020-ban egyébként a dán sertésállomány nagysága tízéves rekordot döntött, és az ország növelni tudta az exportált sertéshús mennyiségét is.

Igaz, ez év januárjában elkészült az új dán nemzeti táplálkozási ajánlás is, amely immár figyelembe veszi az egészség mellett a fenntarthatóság szempontjait is. Az új ajánlásban ezért egyebek mellett jelentősen (500 grammról 350 grammra, ami körülbelül heti két adagnak felel meg!) csökkentették a hetente elfogyasztásra javasolt hús mennyiségét. Ezzel párhuzamosan pedig a növényi-fehérjék, pl. a hüvelyesek fogyasztását ösztönzik, a javasolt bevitel mennyiségét napi 100 grammra növelve ezekből a terményekből, a napi szintén elfogyasztandó 600 gramm zöldség és gyümölcs kiegészítéseként. A feldolgozott hústermékek fogyasztását a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni javasolja az ajánlás, a halak étrendi szerepét ugyanakkor növelné. A tejtermékek napi elfogyasztott mennyiségét 250 ml tejben vagy ennek megfelelő tejtermékben, illetve 20 g sajtban javasolja maximalizálni. A nagy zsírtartalmú tejtermékek fogyasztását csak időnként és kis mennyiségben javasolja. (Sajnos kevés nyilvánosságot és támogatást kap a magyar táplálkozási ajánlás, az Okostányér®, amelyet szintén a fenntartható táplálkozás elveit szem előtt tartva módosított nemrégiben a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, egyebek mellett megnövelve a naponta elfogyasztani javasolt zöldségek és gyümölcsök mennyiségét, maximalizálva a heti húsbevitelt és a fehérjeforrások között támogatva a növényi-alapú fehérjék fogyasztását.)

Forrás: Ministry of Food, Agriculture and Fisheries of Danemark

Nézzük meg, hogyan állnak a javasolthoz és hozzánk képest a dánok jelenleg a hús, tejtermék, zöldség stb. fogyasztásával? A következő adatok a Global Nutrition Report 2021-es kiadásából származnak és az élelmiszeripari és agrárgazdasági szereplőket erősen megosztó, az egészségügyi és fenntarhatósági szempontokat ötvöző EAT Lancet jelentésben található, javasolt beviteli értékekhez képest mutatják meg a fogyasztás jelenlegi nagyságát.

Ami a növényi-alapú, hús- és tejtermék helyettesítő élelmiszerek fogyasztását illeti, a Smart Protein projekt friss fogyasztói felmérése Dániában felvett adatokat is tartalmaz. Eszerint a dánok a többi vizsgált 9 európai országhoz képest a legkevésbé nyitottak a hús- és tejfogyasztás csökkentésére, de még így is 33 százalékuk tervezi ezt az elkövetkező hónapokban (az európai átlag 40 százalék lett). A viszonylagos zárkózottság okát a szakértők több tényezőben látják. Eszerint a dánok fele úgy gondolja, hogy bármit is mond a tudomány, hús nélkül nem lehet megfelelően táplálkozni. Szintén sokan vallják azt, hogy a növényi-alapú termékek nem elég ízletesek és egy „rendes” fogásnak húst is kell tartalmaznia. ( Pedig amúgy alig száz év telt csak el azóta, hogy a dánok alapvetően növényi-alapú táplálékon éltek.) A felmérésből az is kiderült, hogy sokan tartják drágának a növényi-alapú élelmiszereket, hogy nem ismerik ezek ízletes elkészítési módját, általában nincs róla elég információjuk és ránézésre sem tartják elég ínycsiklandónak ezeket. (Ismerős érvek?)

Ugyanakkor a dánok körülbelül 14 százaléka mondható ma főként növényi-alapú táplálkozást folytatónak, és a 18-34 évesek korosztályában ez a szám még magasabb, 23 százalék. Emellett a dánok 30 százaléka tart legalább egy héten egyszer húsmentes napot. Csakúgy, mint a világ más tájain, az állati-termékek fogyasztása elhagyásának vagy csökkentésének indokául a dán vegánok az etikai okokat, flexitáriánusok az egészségügyi szempontokat, a fiatalok pedig a környezetvédelmi szempontokat említik elsősorban. (Az élelmiszerek és a vendéglátásban elfogyasztott ételek forgalma, a közösségi média oldalak követőinek száma alapján Magyarországon is folyamatosan nő a vegánok és flexitáriánusok száma, de naprakész statisztikáról nem tudok.)

Érdekes adalék a kérdéshez, hogy pár héttel ezelőtt a 9000 gazda által tulajdonolt, dán húsipari óriásvállalat, a Danish Crown vezérigazgatója, Jais Valeur egy interjúban elismerte, hogy öt évvel ezelőtt alaposan félrediagnosztizálták a növényi-alapú trend jelentőségét, mert mára látszik, hogy a fogyasztók gondolkodása egyre inkább megváltozóban van a húsfogyasztással kapcsolatban. A szakember szerint a hús előállítása valóban nem környezetbarát és különösen a marhahús hamarosan olyan ritkán fogyasztott luxuscikké fog változni, mint például a pezsgő. A cég pedig beszáll a növényi-alapú húshelyettesítők piacára, egyrészt azért, hogy a működésének környezeti lábnyomát csökkentse, másrészt mert a fogyasztói igények ezt diktálják. (Itthon egyelőre egy húsipari vállalat, a Pápai indult el ezen az úton, és népszerűek is a 2020-ban piacra dobott vegán termékeik.)

Ez azért is tűnik logikus lépésnek, mert az Euromonitor globális kutatása alapján mára tíz fogyasztóból négy igyekszik a hús- és tejfogyasztását csökkenteni (flexitáriánus elveket vall), az Ernst & Young becslése szerint pedig az alternatív fehérjék előállítási költsége az évtized közepére eléri a húsfehérje árparitását, 2030-ra pedig az alá száll.

Dániában arra is találhatunk jó példát, hogy miként kell és lehet a fiatalokat megszólítani, hisz az étrend megváltoztatására igazán az ő meggyőzésükkel van esély egy társadalomban. A fiataloké a jövő, belőlük lesznek az elkövetkező – a élelmiszer-rendszereink megváltoztatása szempontjából kulcsfontosságú – évtized fogyasztói. Így a 40000 látogatót vonzó dán könnyűzenei a fesztivál, a NorthSide 2022-ben szinte teljes mértékben növényi-alapú büfé kínálattal fog jelentkezni, húst és halat tartalmazó fogásokat nem fognak árusítani a rendezvény ideje alatt.

A magyar és dán táplálkozási szokások hasonlósága és az állati-termékpályák agrárgazdaságban játszott központi szerepe miatt megfontolandó lenne itthon is hasonlóan célzott, holisztikus stratégiát és cselekvési tervet készíteni a táplálkozási szokások átalakítása, a növényi-alapú élelmiszerek választékának növelése és az élelmiszer-feldolgozók helyzetbe hozása érdekében. De legalább el kéne kezdeni beszélni erről a kérdésről (is) szakmai és kormányzati berkekben.